|
|
|
|
| |
 A közel egy évtizede létező plasztik lapocskák korukat tekintve már az iskolapadot koptatják. A fejlesztők elérkezettnek látták az időt, hogy energiát fektessenek tanításukba.
| SIM-(Subscriber Identification Module) kártya: a szolgáltatás igénybevételére jogosult előfizető azonosítására szolgáló eszköz, amely minimálisan tartalmazza az előfizető azonosító számát, valamint a szolgáltatások igénybevételére szolgáló információkat.
|
|
MÚLT
Kezdetekben a kézi GSM készülékek önmagukban annyira elkápráztattak minket, hogy nagyon nem is volt időnk azon törni a kobakunkat, hogy mégis miért van bennük az angolból kis magyarítással átvett „simkártya” nevű izé.
Aztán szépen lassan összezsugorodott, és ekkorra már mindenki fújta, hogy a mobilhálózat számára, az előfizető azonosításához szükséges információkat tartalmazza. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy szabadulva az NMT rendszer kötöttségeitől (mind a készülékek súlyát, mind pedig az előfizető azonosításának eljárását tekintve) arra a felismerésre jussunk, hogy immáron nem kell a saját „antennás kőbunkót” magunknál tartanuk az elérhetőség biztosítására, elég egy másik mobilba áthelyeznünk a még mindig „simnek” emlegetett fényes lapocskát.
Az ekkoriban forgalomban lévő SIM-ekről azt kell tudni, hogy igazi szerepük szinte tényleg csak az előfizető azonosítása volt. Jelentéktelen tárolókapacitásuk 50 név és telefonszám, valamint 3-5 db SMS megjegyzésére volt elegendő. Idővel 12 SMS-t lehetett már elmenteni, majd a telefonkönyv-memória 160 helynyire gyarapodott, ám a 10 karakteres név miatt az üzenetek maximális száma 10-re lecsökkent. Majd a fejlődés megállt, csak néhány sikertelen próbálkozás kudarcba fulladásának lehettünk tanúi (pl.: papír SIM-kártya).
Főhősünk története pontosan három évvel ezelőtt érkezett új epizódjához, amikor a Westel900 bevezette MenüÁSZ szolgáltatását. Ekkor jött elő a gondolat, hogy csak többet tudhatnak ezek a kis chipek, mint gondoltuk. Saját menürendszerrel rendelkező „simek”!? Ez volt ám az újdonság. Ugyanakkor ez a lehetőség meglehetősen kis figyelmet kapott, tekintettel az évek óta – szinte – változatlan szolgáltatásaira.
JELEN
Hála a hatásos reklámoknak, mára életünk meghatározó része lett a rövid szöveges üzenet, és az ennek tárolására legtöbbet használt - időközben angolos nevét visszanyerő - „szimkártya”. Hamar felmerült a probléma: a csekély tárolókapacitás. Az új SIM-generáció forradalmának előfutára, a Vodafone megmutatta nekünk azt, amit sejtettünk: a chipkártya a korábbinál jóval többet tud. Most már a hazai piacon is megtalálható a 16 karakteres hosszúságú nevekből 250 db-ot befogadni képes kártya, akár 50 db SMS megőrzésére szolgáló kapacitással.
Nemrég a Pannon GSM is bejelentette, hogy fejlesztéseinek köszönhetően bevezeti a 250 memóriahelyes, 25 SMS befogadását biztosító új SIM-kártyákat.
A régi plasztiklapok cseréjét a mobilszolgáltatónknál kérhetjük külön díj ellenében.
JÖVŐ
A határ talán a csillagos ég. Ugyanakkor a készülékgyártók is egyre okosabb telefonokat állítanak elő, amelyek már képesek tetemes mennyiségű információ tárolására (akár több ezer telefonkönyv bejegyzés, illetve üzenet). Továbbá az ily módon eltárolt adatok egyszerűen szinkronizálhatók más eszközökkel, tehát néhány év múlva a technika lehetővé teszi, hogy a „szimek” visszafokozódjanak a ’90-es évek elején betöltött pozíciójukba: az előfizető azonosítására szolgáló eszköz, ahogyan a köznyelv majd akkor nevezi, ismét: „simkártya”.
Bálint K. Gergely (bkg@mobilzona.com)
|
|
| |
2002-08-06 12:25
|
|
|
- hogy zónán belül légy... 